Nyáry Krisztián „Fölébredt a föld: levelek, történetek, hősök 1848/49-ből” című könyvét mutatták be tegnap a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében.
Az eseményt Horváth Anna volt alpolgármester nyitotta meg, aki azt hangsúlyozta, hogy az 1848-as forradalom szereplőinek legfontosabb üzenete az, hogy leghevesebb vitáik közben is tisztelettel és bizalommal viseltettek egymás iránt. Pontosan emiatt szükséges, mint mondta, leemelni ezeket a forradalmi hősöket a nekik a történelem által emelt piedesztálról és valós emberi mivoltukban látni őket. Nyáry új könyve pedig ennek ékes példája, ugyanis 163 1948/49-hez fűződő levelet tartalmaz ismert és kevésbé ismert személyiségektől egyaránt és lényegében a feltett cél az volt, hogy egyfajta oldalnézetből is láttassa az eseményeket – fogalmazott Nyáry. Túlságosan megszokott, hogy mindig csak a központi személyiségek szemszögéből látjuk és sokszor kimarad a kis- vagy kisebb emberek nézőpontja egy-egy történelmi esemény recepciójából. Mint mondta: ez a személyesebb, társadalomtörténeti nézőpont pozitív módon egyensúlyozhatja ki az emberek életétől távolabbi, pusztán történelmi megközelítéseket.
Egy másik fontos szempont Nyáry szerint azoknak a személyes viszonylatoknak, kapcsolatoknak, élettörténéseknek a megmutatása, amelyek adott esetben történelmi események különböző változó kimeneteleihez vezethetnek. Érdekes kutatási terület az, hogy a személyes élet és a világtörténelmi események milyen összefüggésben állnak egymással, egyik hogy hat a másikra és amaz vissza az elsőre. A családi tragédiák például, amelyek számos politikai esemény mögött húzódhatnak okként vagy következményként, és amelyek a ’48/’49-es forradalmárok életét is befolyásolták: fogság, titkosrendőrségi megfigyelés, ítéletek, száműzetés, vagy egyszerűen a mai világban olyan köznapinak számító dolgok, mint a szeretett személyre hiába való várakozás egy magánzárkában.
Nyáry szerint nagyon fontos megmutatni a történelmi-politikai pátosz mögötti emberi drámát, kicsinyességet, bosszúvágyat és az ezekben való mindig kiváló emberi kreativitást. Egyik legjobb példa erre, hogy Haynau miért épp október 6-át választotta a kivégzések dátumául. Ez a nap ugyanis Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulója. Azonban talán fontosabb, hogy a történelmi események ilyen személyes vonzatai az érintettek családjaira évtizedeken, sőt, generációkon át kihatnak és így a történelmi emlékezet és a történelmi események feldolgozásának egyik legjobb kutatói táptalaját szolgáltatják.
Kérdésre válaszolva Nyáry elmondta, hogy noha az összeválogatott 163 levél között számos kevésbé ismert található, nincs olyan levél, amely ne lett volna már valahol publikálva korábban az elmúlt százhetven évben. Már csak azért sem, mert magyar nyelvterületen már a forradalmat követő években elkezdték ezeket összegyűjteni és publikálni pontosan a forradalmi szereplők népszerűségének növekedése következtében.
Elmondása szerint a könyv apropóját elsősorban nem pusztán a százhetven éves évforduló adta, hanem egyrészt a fent vázolt viszonylatok, másrészt viszont az, hogy 1848 mint téma: egyszerű. Az első terv az volt, hogy egy amolyan „500 legfontosabb levél” gyűjteményt fog közölni, azonban ez egy merőben szakmai, lábjegyzetekkel ellátni szükséges, nehezen olvasható munka lett volna, többek közt például a reformkori nyelv magyarázata és más, tisztán tudományos viszonylatok okán. Nyáry elmondása szerint az volt a legfőbb érv amellett, hogy 1848 mellett döntsön kizárólag, hogy nem kell különösebben magyarázni semmit senkinek az 1848/49-es események kapcsán, aki legalább iskolai szinten ismeri a történelmet.
Legalább ennyire fontos érv volt a téma mellett az, hogy ekkor jött létre a modern értelemben létező magyar nemzet mint olyan. Egészen addig könnyen megtörténhetett, hogy valaki egyszerre gondolta magát osztráknak, magyarnak és lengyelnek, azonban a forradalom olyan szinten polarizálta a politikai életet, hogy utána ez már teljesen lehetetlenné vált.
Volt végül még egy fontos érv a témaválasztás mellett, éspedig az, hogy az 1948/49-es forradalom nem a klasszikus értelmében volt forradalom. A programnak voltaképp csak egyetlen forradalmi pontja volt – a politikai foglyok szabadon bocsátásának követelése – a többi voltaképp csak reformkérelemnek mondható. A program megírásakor azon vitáznak, hogy el kellene vinni aláíratni egy cenzorral – nem épp forradalmi attitűd. Amikor elmennek a nyomdába sokszorosítani, Landerer kell elmondja nekik, hogy foglaljanak le egy nyomdát, őt meg zárják be az irodába – noszogatni kell őket, hogy forradalmian viselkedjenek. Illetve kevés forradalomról tudunk, amelybe ebédszünetet iktattak be.
A személyes viszonylatok bemutatására Nyárt Krisztián Kántor Melinda és Vindis Andrea színművésznők segítségével olvasott fel részleteket a könyvből, amelyek Battyhány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének a két Zichy-nővérrel, Antóniával és Karolinával való kapcsolatának konfliktusoktól egyáltalán nem mentes részleteit mutatták be. Lehengerlő erővel jelentek meg mindazok a történelmi-politikai események, amelyek befolyásolták az életüket és egyazon időben azok a személyes viszonylatok is, amelyek befolyásolták azt, ahogy az említett személyek a történelem és a politika színpadán megjelentek és viselkedtek.
Ivácson András Áron
SZÓLJ HOZZÁ!