Józsa Erika: Beat nemzedék. A Metropol-sztori. Egy tegnapi rockbanda a Holnap városából. ARTPrinter, Sepsiszentgyörgy, 2018.
Szín: foszforeszkáló
Ennivaló: bableves zenekari mennyiségben
Szó: beat
Film: On the Road
Zene: Metropol Group: Hajnali dal
1. Újratanulni azokat a helyzeteket, amikor köznapi szenvedélyeknek is tétje van: hogy valaki zenélni akar, hogy valaki valahogyan öltözködik, hogy valaki valamit gondol – jó támpont ehhez Józsa Erika új, bővített kiadásban megjelent könyve.
2. A kötet előző, 2003-as kiadására az interneten találtam rá néhány éve, Józsa Erika Kettőspont című honlapján: a mostani kiadás az azóta eltelt 15 év krónikájával és egy best of-nak is tekinthető CD-vel bővült.
3. Mint minden rendes zenekartörténet, a könyv bőven épít interjúkra, zenekari tagok visszaemlékezéseire – a korabeli romániai nyilvánosság jellege ezt teljesen indokolja és szükségszerűvé is teszi: a beatzene és rockzene a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években igazi undergroundnak számított, kivételes és szerencsés esetekben vált csak a sajtón keresztül dokumentálhatóvá.
4. A magyarországi, rendszerváltás utáni új generációs producer, Kovács László, aki az újabb Metropol-albumok kiadójává vált később, első hallásra az 1978-as Égig érhetne az ének dalait a műfaj magyarországi élvonalának társaságába hallja bele: „Nálam egyből a győztesek közé került a Metropol, úgy éreztem, hogy a Piramis és a P. Mobil mellett a magyar hard rock harmadik, mintegy titkos csúcsegyüttesére találtam rá.” (173.)
5. Ha ehhez hozzávesszük a Hajnali dal egyes zenei elemeit vagy a Rum blues (https://youtu.be/__1r-cGRoBE) és a Hideg hajnal korabeli felvételeit, megtapasztalhatjuk akár az Omega progresszív korszakának vagy a Fonográf szájharmonikás-többszólamú dalainak hozzáépíthetőségét is ehhez a zenei világhoz.
6. A Metropol Group sikertörténetének és hard rock-irányba történő elmozdulásának kulcsa nyilván Ráduly Béla kivételes hangorgánumában is keresendő: noha nélküle is volt és 1994-es elhunyta után is van Metropol, a korabeli tévéfelvételek, lemezek leginkább azt a korszakot örökítették meg, amikor ő ült a dobok mögött, és a legtöbb dalban énekelt is.
7. Józsa Erika könyve-dokumentumgyűjteménye a kortársi résztvevők-tanúk-zenésztársak szemszögéből emeli ki a beatzenei élet néhány kulcselemét: a művelődési házakat, a Román Televízió bukaresti magyar adását, a székelyudvarhelyi, 1970–1973 között megszervezett Siculus fesztivált, vagy olyan színházi felkéréseket, mint a nagyváradi színháznál dolgozó Szabó József Ódzsáé (Az ifjú W. újabb szenvedései című „beatoratórium” megírása, 1973), amelynek szintén szerepe lehetett a zenekar fennmaradásában.
8. A könyv új kiadásában Virányi Attila, a zenekar alapító tagja egy másik lehetséges történeti forráscsoportot is felvillant: a CNSAS-tól származó dossziékét, amelyből az ügynökjelentések mellett a hetvenes években kézbesítetlenül maradt külföldi levelek is elő-előkerülnek, de akár apokrif, titkosrendőrség által készített zenekari fotók is a váradi utcákról.
9. A romániai ellenzéki mozgalmak történetében a könyv dokumentumai nyomán számolni kell a beatkultúra elemeivel, a hatóságok szemében a Metropol tagjai külföldön „feltételezhetően államellenes tevékenységet folytathatnának”, turnéjuk ezért nem engedélyezhető, „viselkedésük magyar érzelmű”, „illegálisan birtokolnak valutát” a csak külföldről beszerezhető hangszerek és hangtechnika beszerzése érdekében, és „bűneik” még hosszan sorolhatók.
10. Van egy ötvenéves, legendás zenekar, emlékezetes váradi, udvarhelyi, sepsiszentgyörgyi, bukaresti pillanatokkal, mégis kitágult térben és időben, ezt mutatja fel a könyv.
Balázs Imre József
SZÓLJ HOZZÁ!