(Dragomán György: Oroszlánkórus. Magvető, Budapest, 2015.)
Szín: pezsgőszín
Szó: cselló
Ennivaló: marcipán
Film: Whiplash
Zene: Diana Krall: Cry Me a River
1. Sok gyerek beszél újra és újra az Oroszlánkórusban, az ő hangjuk a meghatározó.
2. Ha mégis felnőtt beszél, ő visszatér saját gyerekkorába előbb-utóbb, felnőttek nyomaiba próbálja bele a lábát, mozdulataikat utánozza; az idő körbeér.
3. Azokat az apróságokat találni meg, ahol félrecsúsznak a dolgok, szinte észrevétlenül, novellistaként ez érdekli Dragománt.
4. Rövid terjedelemben az apróságok tétje megnő: kimerevednek, felnagyítódnak, mint egy periszkóp lencséjén.
5. A sikert és a kudarcot gyakran egyetlen részlet választja el egymástól – ez is világos, ha végigolvassuk a könyvet.
6. A vágyak és a végkimenetel közötti repedéseken átláthatunk egy másik, ismeretlenül maradt párhuzamos világba.
7. Az Oroszlánkórus finom áttételekkel épül rá A fehér király vagy a Máglya üresen hagyott területeire – más idősíkokat, élethelyzeteket is meghódít, de a sorsok alapképletei gyakran ismétlődnek.
8. Sokszor csak skicceket, jelzéseket kapunk helyzetekről, jellemekről, életekről, de olyan konkrétumokkal, amelyekből visszaépíthető minden, ami fontos.
9. A zene például fontos, ebben hisznek Dragomán novellái, és nincs műfajbeli különbség, egy-egy dallam teljes életeket határozhat meg, akár jazz, akár heavy metal, akár keringő.
10. Nem egyetlen szólam, hanem az egyenként esetlegesnek, szürkének tűnő hangok polifóniája – erről a komplexitásról tapasztalhatunk meg valamit az Oroszlánkórust olvasva.
Balázs Imre József
“4. Rövid terjedelemben az apróságok tétje megnő: kimerevednek, felnagyítódnak, mint egy periszkóp lencséjén.”
Lehet az ember irodalmár, de attól még illene tudni, hogy mi a különbség a periszkóp és a mikroszkóp között.
“és akkor a kisebbik angyal nagyon kedvesen integet egyet, pont felém, pont a periszkópom felé, és kitárja a szárnyát, pont olyan, mint egy nagy lepedő, ott lobog mögötte”. Idézet a Dragomán-könyvből — ezért lett periszkóp. 🙂