Két helyszín: Beregszász és Nagyszőlős, két erdélyi író: Láng Zsolt és Visky András, két magyarországi író: Dragomán György és Szabó T. Anna. Két elcsatolt magyar terület, Erdély és Kárpátalja különös találkozásának lehettem részese múlt héten a Szépírók Társasága jóvoltából, amely a beregszászi Magyar Főiskolával együttműködve szervezte meg A könyv utóélete c. irodalmi turnét.
Budai Katalin budapesti irodalomkritikus moderálta a két egymás utáni nap megszervezett beszélgetéseket. A meghívott írók életútját és írásait ismerve, a rendszerváltás helyiekkel is közös élményét idézték fel különböző történetek, majd az annál is többet mondó szövegrészletek segítségével. Emellett beszélgettek még otthonról, hovatartozásról, határon inneni és túli létmódról, valamint a művekben megjelenő gyermeki hangról, drámaiságról, olyan jegyekről, amelyek tapintható módon átszövik a négy író munkásságát.
Dragomán György marosvásárhelyi születésű író legismertebb regénye a 28 nyelvre lefordított Fehér király. A 80-as évek diktatúrájából származó abszurd történeteket a 11 éves Giata szemszögéből ismerjük meg, aki apjának Duna-deltába hurcolásakor hirtelen néz szembe a felnőttség terheivel, s ezt a határhelyzetet a játék eszközeivel éli túl. A regény a csernobili atomerőmű felrobbanásának idején játszódik, ennek kapcsán a szerző elmesélte, hogy az egyik jelenetet egy tévéinterjú alapján írta meg, amelyben egy román focikapusnak azt tanácsolták, kerülje a labdával való érintkezést, mert az összeszedi a fűből a radioaktivitást. Dragomán György ezt annyira abszurdnak találta, hogy leginkább gyerekhangon tudta megragadni, s innentől kezdve a regény már önmagát írta.
Szabó T. Anna 1972-es születésű költő, Szabó T. Attila híres nyelvész lánya. A Magvető Kiadónál megjelent hat könyve közül most A villany c. verseskötetet és a Tatoktatok c. gyermekverses kötetet hozta el a kárpátaljai olvasóknak. Alkotásai közül talán a legbeszédesebb a következő felolvasott vers volt:
WINTERREISE (részlet)
– három dal Szüts Miklósnak –
I. Der Wegweiser
A szemem lát, az énem érez,
de hozzám tartozik a szem,
ha nyitva van, csak azt mutatja,
mit látni engedek nekem.
Amire nézek, az enyém lesz –
így rakja börtönét a rab.
Ha láthatok a más szemével,
csak akkor lehetek szabad.
Visky András erdélyi költő, drámaíró gyermekkorának legmeghatározóbb élménye a hat testvérével és az édesanyjával együtt elszenvedett Duna-deltai kitelepítés, ennek ellenére sem gondolkozott azon, hogy családjával együtt külföldre költözzenek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a család élete szorosan összefonódott az erdélyi egyházi kultúrával, és az ebből adódó pezsgő élet következtében otthon érezték magukat a világban. “Anyám hangján írok a legjobban” – mondta el Visky András az édesanyja átéléseiből ihletődött Júlia c. monodrámája kapcsán (megjelent a Tirami sú c. kötetben), amely egy Rómeó és Júlia átirat kíván lenni: “Rómeó” a börtönben ül, Júlia hét gyermekével együtt kitelepítve él a gulágban. A családhoz kötődő erős élmények meghatározta dráma mellett szó volt még a Megöltem az anyámat c. drámáról, amely egy árva lány megrázó identitáskeresése, valamint a Kié Erdély? c. többszerzős esszékötetről.
Láng Zsolt, a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztője az állatokról szóló, allegorikus, ugyanakkor a kommunista rendszer végnapjait felidéző Bestiárium Transilvaniae – A föld állatai IV. c. kötetéről beszélgetett Budai Katalinnal, amely egy hosszú párbeszéddel kezdődik. Bár sokan kifogásolták ezt a felütést, Láng Zsolt azt gondolja, hogy ez a forma rímel a változásban lévő olvasási szokásokra. A könyv főhőse a kamasz Bori, akit azért választott az író, mert a lányok talán jobban el tudnak szakadni a történetektől, ami a diktatúra leköszönésével fontossá válik. Ehhez kapcsolt egy találkozást, amely a budapesti Puskin moziban történt, tudniillik, hogy egy Bori nevű lány odalépett hozzá, mondván: “Egy napon születtem Borival, a főhőssel.” Ezután hosszasan beszélgettek a könyvről, kiderült, hogy ennek a Borinak néha nagyon tetszett, máskor meg kifejezetten idegesítette a Bestiarium. Láng Zsolt írói tevékenységéről mondta el, hogy akkor hiteles, mikor szenvedélyesen tud írni, mert akkor már nem kell mérlegelni.
Visky Anna
SZÓLJ HOZZÁ!