Mi a próza?

Folyamatosan szól a fejünkben, mint a rádió, ülni kell rajta, de önmagát is írja… Ez a próza. És akik életet adnak a szereplőknek, vagy megölik őket, ha a sors úgy kívánja, azok az írók. A fogalmakat azonban mindig újra kell definiálni, mert akárhányszor szöveghez nyúlunk, új felállást köszöntünk az irodalom tágas színpadán. A szépirodalom tartozékainak újbóli meghatározására tettek kísérletet Szabó Róbert Csaba, Papp Sándor Zsigmond és Benedek Szabolcs, a Libri Könyvkiadónál megjelent köteteik kolozsvári bemutatója során.

Benedek Szabolcsot mindig is érdekelték a “szélek” – kezdeményezte a beszélgetést Demény Péter. Isztanbul, George Harrison, de legfőképpen krimivel vegyített történelmi regények kerülnek a budapesti író papírjára, mikor írni kezd, hiszen a történelem éppen annyira szól a múltról, mint a jelenről, évszázadok óta ugyanazokat a kérdéseket boncolgatjuk. A vérgróf című regénye a huszadik század eleji Budapesten játszódik és egy vámpírtrilógia első részét képezi. Az újonnan érkezett, furcsa szokásokat űző Saint-German gróf életének nyomon követésével párhuzamosan prostituáltakat gyilkolnak meg szerte a városban.

Rémtörténetek izgatják Szabó Róbert Csabát, a marosvásárhelyi Látó folyóirat főszerkesztő-helyettesét. Legutóbbi regénye erősen kötődik egy emlékfüzethez, amelyet a helyi ócskapiacon szerzett be, néprajzi érdeklődését kielégítendő. A húszas években élt szebeni lány memoárjának kezdő verse a Fekete dacia című kötet mottója lett: “Az élet pályája kétes és nehéz / vezéreljen rajta egy túlvilági kéz / ha lépsz fontold meg léptedet, mert sokszor visszalépni nem lehet.” Heinz Annuska soraira igazi rémtörténet született, de ugyanígy ihlette az írás során Szabó Róbert Csabát egy képeslap vagy egy beszélgetés is. Következtetés: el kell olvasni a könyvet.

A forradalom előtti időszakról sok írás születik, a kilencvenes évek átmeneti időszakát viszont kevesen tematizálják. Ez a felfedezés jelentette a felhajtóerőt Papp Sándor Zsigmond erdélyi származású, Budapesten élő író számára, Semmi kis életek c. regényének megírása során. A könyv születéséről elhangzott anekdota szerint a kiadó először az Erdélyi történetek címet javasolta, de Papp Sándor Zsigmond elutasította, mondván, hogy az olvasóknak a regénytől távol álló Wass Albert, Tamási Áron vagy Tündérkert jut eszükbe. E helyett maradt a toplistákat megdöntő, kissé nőies Semmi kis életek cím, amely megjelenése óta már a finn, holland és olasz olvasók tetszését is elnyerte.

Visky Anna