Tíz mondat a lokomotívok áttüzesedett gyomráról

(Mozdonytűz. Fiatal írók antológiája. Erdélyi Híradó – FISZ, Kolozsvár–Budapest, 2014.)

Szín: lángvörös
Szó: világ
Ennivaló: svédasztal
Film: A Mester és Margarita
Zene: LGT: Zenevonat

1. Egy tizennégy szerzős antológiáról szóló tízmondatos kritikában 0,714 mondat juthatna egyetlen szerzőre, ha külön-külön és egyenként próbálnék írni róluk – talán mégiscsak más megoldást kellene választani.

2. Az antológiacímnek van egy futurista kiáltványos íze: „ilyen késői órán egyedül mi voltunk éberek (…) mint előretolt őrszemek, akik égi felszerelésükben pislogó idegen csillagok seregével állnak szemben. Egyedül voltunk a fűtőkkel, akik a nagy hajók pokoli kemencéi előtt dolgoznak, egyedül a fekete rémképekkel, akik az őrült futásra kilendített lokomotívok áttüzesedett gyomraiban matatnak, egyedül a gesztikuláló részegekkel, akik távol a város falaitól úgy rázzák karjaikat, mint a bizonytalan szárnycsapások.” – ez Marinetti, 1909-ből.

3. „hajón magam s hajóm a holnap hősét vitte délre tegnap / tehervonat vagyok s elmém a vers szenével most is megrak / (…) mit eddig összeraktam több ezer színes darabra bontom / áll egy még üres szerelvény s előtte csöndben ég a mozdony” – ez Varga László Edgár címadó verse az antológiából.

4. A mozdonyégés jellemzője itt a csöndesség, s ez stimmel is: a harsányság távol áll az antológiában szereplő írásoktól.

5. A legfanyarabb fűszer a könyvben a groteszk – leginkább Papp-Zakor Ilka egy-egy ötletet kibontó prózáiban és Váradi Nagy Pál hasonló építkezésű Lakótárs macabre-jában bukkan fel.

6. Versben Horváth Előd Benjámin, Kulcsár Árpád és Győrfi Kata direktebb, keményebb, karcosabb – versviláguk itt közel esik az egymáséhoz.

7. Láng Orsolya, Dimény H. Árpád, Varga László Edgár, Visky Zsolt versei a személyesség-hangnem megteremtésében erősek – jól látszik, hogy nincs „igazodás” bennük semmiféle vélt korszerűséghez.

8. Serestély Zalán és Székely Örs szótárukban, szerkesztésmódjukban a reflektált elemelkedés felé mozdítják a prózát, Adorjáni Panna és Potozky László inkább a köznapi irányában keresgélnek, hiszen nem a rendkívülit keresik nyelvben sem, szituációban sem: náluk is fontos viszont az összerakás módja, a nézőpontok, hangnemek finomhangolása.

9. André Ferenc itt nem slam-poétikát működtet, inkább a klasszikus nonszenszköltészet Parti Nagy Lajoson átszűrt változatát.

10. Nincs tehát közös program, de sűrűsödési pontok, társaknál is felbukkanó jellegzetességek kisebb közös részhalmazai vannak mégis: főként pedig emlékezetes szövegek, amelyek miatt mondható, hogy ez a mozdony jól válogatta meg őrszemeit, fűtőit, fűtőanyagát.

Balázs Imre József