A vintage, családias hangulatú könyvesbolt és egyben kávézó csak érősítette a rokokó elemekkel díszített borító és egyben a könyv felütésének élményét. A Vallasek Júlia fordításában és a Koinónia Könyvkiadó gondozásában megjelent Jane Austen levelei című könyv az első magyar fordítása az írónő válogatott írásainak. A maga nemében egyedülálló levélgyűjtemény tegnapi bemutatóján a Kofferben, Vallasek Júlia műfordítóval Vincze Hanna Orsolya beszélgetett.
A tegnapi bemutató egyben évforduló is volt. Az írónő testvérének, Cassandra Austennak 1813. január 29-i keltezéssel írt leveléből kiderül, hogy éppen 202 éve annak, hogy első ízben kezébe vehette leghíresebb könyvének, a Büszkeség és balítéletnek nyomtatott változatát.
fotó: Koós Imola (maszol.ro)
„A levélgyűjtemény teljesen véletlenül került a kezembe egy angol könyvtárban, és úgy éreztem, mintha felfedeztem volna a “hetedik Austen-regényt”. Austennak több regénykezdeményezése is van, de az irodalomtörténészek nagy sajnálatára, ezeket sosem fejezte be. Itt van „egy hetedik regény”, amit megírt, és amit ki is adtak, így arra gondoltam, ezt érdemes lenne lefordítani”- válaszolta az író kiválasztásával kapcsolatos kérdésemre a gyűjtemény fordítója.
Az Austen regényekben az írónő mindkét arca megmutatkozik, egyrészt az érzékeny, jól nevelt 18. századbeli nő hangján szólal meg, másrészt a metsző gúny és maró szarkazmus eszközével formálja alakjait és elemzi a kor társadalmi visszásságait. A levélgyűjtemény egyértelműen Austen gunyoros hangján íródott, a magánlevelek révén az írónő valódi jellemére leginkább ezekből az írásaiból lehet következtetni. A könyv előszavában Vallasek Júlia így határozza meg az írói hangot: „Az újabb és újabb témákat felvető, majd elejtő szövegekben minduntalan felbukkan egy-egy szellemes, kajánkodó megjegyzés, valamelyik családtagnak, ismerősnek irányított fricska, vagy akár egy félmondatnyi terjedelmű, remekbe szabott jellemzés, amely mind a világát éles szemmel figyelő, és azt kihegyezett mondatokban ábrázoló író jelenlétéről árulkodik. ”
A levélgyűjteményt témájában leginkább egy tipikus Austen regényhez lehet hasonlítani, pár összejáró család, bálok, délutáni teázások és elhaló szerelmi szálak. Talán azzal a különbséggel, hogy leveiben gyakran kitér a háztartás körüli dolgokra, a bevásárlásra, legújabb ruhakölteményére, de ha kell, feszengés nélkül ír a disznóólban uralkodó helyzetről is. A leveleket olvasva számos hasonlóságot fedezhetünk fel Jane életében jelenlevő személyek és könyveiben megjelenő esetlen, szürke figurák között. Sőt leveleiben is felvillantja a regényeiből ismert kiváló jellemzői tehetségét, hisz a számos megvetendő tulajdonság mellett egy-egy elejtett pozitív félszóval egyszerre szerethetővé varázsolja karaktereit.
fotó: Koós Imola (maszol.ro)
A kor szokásait nem ismerve az írónő akár grafománnak is tűnhet, de az időnként terjengős leveleket nem öncélúan, a saját maga szórakoztatására írta, hanem egyszerűen az uralkodó etikettnek tett eleget. Ráadásul a levelek írása közben az írónő lassan felnő, az elején még a szerelmes fruska, később már a megfontolt írónő, a gyűjtemény végén pedig a betegségekkel küzdő alkotó hangján ír.
A könyvbemutatón Vallasek Júlia beszélt a kiadással kapcsolatos nehézségekről is. Elmondta, hogy éveket vett igénybe, amíg talált egy olyan kiadót, amely fordításában meglátta a potenciált. Az olvasók nagy örömére végül a publikálás megtörtént, és a leveleket olvasva Jane Austen személyében egy újabb 18. századi hősnő alakjával lehet gazdagabb világirodalmunk, aki talán nem olyan idillién tökéletes, mint a Büszkeség és a balítéletből ismert Eliza Bennet, de mégis feltétlen szimpátiát vált ki az olvasóból.
Pakó Szilvia
SZÓLJ HOZZÁ!