Markó Béla képekről és szonettekről az Ünnepi Könyvhéten

Bemutatták a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Markó Bélának a tavaly év végén megjelent, Elölnézet című szonettkötetét. Sok szonett egy festmény margójára íródott, a felolvasottak közül például a Női táj című Gustav Klimt Judit Holofernész fejével festményéhez, A művészet hatalma Rembrandtnak a Szükségét végző nő képéhez, de volt épületekhez: az Ayasofiához vagy a Kék mecsethez társított szonett is.

“Nem szeretem a szonettet, a szabadságot szeretem, de teljes szabadság nincsen, így egy körülhatárolt keretben kell szabadnak lenni. Az Elölnézetből az derül ki, hogy a kép is szonett, a versek jó része képi szonett. Ahogy a szonett zárt világ, a képzőművészeti alkotás is az. A festő maga választja ki a vászon nagyságát, de miután kiválasztotta, utána már ki kell töltenie ezt a keretet” – mondta Markó a képleíró versekről.

“Van egy alapvető különbség aközött, hogy magam alakítom a formát, és hogy eleve megszabott formát töltök ki tartalommal. Én nem képzeltem úgy a magam alkotói habitusát, hogy ennyire fontos lesz a megszabott keret. Próbáltam formát teremteni, mint minden ifjú alkotó. Nagyon lassan jutottam el oda, hogy fontossá vált az, hogy a már kitalált formákat tudjuk-e magunkhoz hajlítani” – vallotta arról, hogy miért a szonett lett az a forma, amelyben a leggyakrabban ír.

Karácsonyi Zsolt költő, Markó beszélgetőtársa azt is megkérdezte, van-e kapcsolat a szonett és a reneszánsz táblaképek között. Markó kifejtette, keletkezésileg időben elég közeliek, és elég szigorú kánon szerint alakultak. A szonett az aranymetszéshez hasonló szabályokat mutat, a táblakép pedig egyfajta képzőművészeti formának a legérettebb változata – mindkettőhöz sokat kell tudni.

A kötet szerkesztéséről kiderült, hogy Markó korábbi szonettesköteteit nagyon erősen megszerkesztette, időrendtől függetlenül “kártyázott” azzal, hogy mi hova kerüljön. Ez a kötet viszont időrendi, mint egy napló, a versek alatti keltezés valós. Akkora, mint egy antik tragédia, lehet-e egybe olvasni? – kérdezett rá Karácsonyi, mire Markó igennel válaszolt, és hogy ilyennek is szánta – lehessen követni, hogy a korábbi versek hogyan befolyásolják a későbbieket, amit nem tud egyik szonettben elmondani, elmondja a következőben.

A kötet címét magyarázva Markó elmondta: a reneszánsz festők sokszor éltek a tükrözéssel, azt érzékeltetendő, hogy az ábrázolás lehetőségei végtelenek. Az Elölnézet az, amit látunk a festményen, de a többi is mögötte van.

S.R.T.