Tíz mondat ugyanarról

(Oravecz Imre: Távozó fa. Magvető, Budapest, 2015.)


Szín: ezüst
Szó: utolsó
Ennivaló: vérnyomáscsökkentő
Színész: Morgan Freeman
Zene: Cseh Tamás: Volt egy időszak


1. Regisztrál, leír, összefüggéseket hoz létre, előrevetít.


2. Mi történt, Milyen, amikor, Mi lett volna másként, ha, Milyen lesz, amikor már nem.


3. Oravecz Imre versei régóta tudják ezt a minimalista részletezést, radikálisan költőietlen hangot, amelybe meg-megcsillanó ásványként ékelődik be egy-egy elem, amitől az egész váratlanul mégis átalakul egy másik anyaggá: verssé.


4. A fő helyszín, ahogy az utóbbi Oravecz-könyvekben leggyakrabban: Szajla, a szerző szülőfaluja, és sok életútkanyar után újra lakhelye.


5. Szajla most az öregségnek, az elfogyásnak, a lepusztulásnak a tanúja, helyszíne, elszenvedője: a falu maga is részese annak a folyamatnak, amelyet Oravecz saját teste, saját élete kapcsán ír le, önmagával szemben is kegyetlenül és határátlépő merészséggel.


6. Létösszegzés, a halál távlata, lezárulás-élmény: rossz verselemzésekben ilyeneket lehetne írni a Távozó fa verseiről; valójában inkább azt éreztetik meg a szövegek mindebből, hogy milyen, amikor valaki hajszálpontosan figyeli az idő múlásának jeleit – most nem az iparnegyedben, mint egykori nagyversében, hanem egy privát tér és a saját test közelségében –, milyen, amikor bármelyik napi teendőt azzal a figyelemmel tisztel meg, hogy akár utoljára is történhet ebben az életben.


7. Szikárság, keménység, tárgyilagosság, de az érzések vállalása is: Oravecz versei nem hidegek, noha analitikusak; kimondják azt például, amit más esetleg magától értetődőnek gondolna, s ezért nem mond ki – de Oravecznél kiderül, hogy minden kimondáshoz társul egy hang is, s ezért mégsem magától értetődő semmi, mégsem fölösleges hangot találni a dolgokhoz, mert azok újra létrejönnek a hangban.


8. Újra vannak angol nyelven írt versek is a Távozó fában, ahogy néhány korábbi Oravecz-könyvben is: itt legtöbbször az újranézés és búcsú nyelve lesz az angol, amerikai élethelyszínek újrafelkeresése kapcsán, így, noha a helyszín ezekben a szövegekben általában nem Szajla, a problémafelvetés, az utolsóság-téma szorosan bekapcsolja őket a könyv véráramába.


9. Madarak, fiúk, eltűnt társak kísérik, ellenpontozzák, tükrözik vissza mindazt, amit a versíró mond és tesz a könyvben.


10. És miközben Oravecz eltűnésről, széthullásról beszél, főleg erről, a könyvet letéve az alapélmény mégis az, hogy megint hozzáépült egy szobányi az Oravecz-épülethez, amelyik tágas, elidőzve-bejárható, kicsit mindenhol más, miközben jól érezhetően egyanyagú.


Balázs Imre József

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>