Az utca két oldala nem is lehetne messzebb


Amikor önmagam jutalmazására kerül sor valami igazán nagyszerű, páratlan és remek cselekedetemért (például sikerül késedelem nélkül elintézni valamit vagy csak egyszerűen nem elkésni minden áldott reggel a gyereket vonszolva…), olyankor – mint minden rendes könyvmoly – az első utam egy olyan helyre vezet, ahol be tudom szerezni a napi betevő olvasnivalót. Ilyenkor nagyon örülök, hogy nem a táskák és a cipők vonzanak, mert az kész anyagi csőd lenne az én jutalmazási hajlandóságom mellett. ;-)


A nyár vége okozta traumát Richard C. Morais: Madame Mallory és a kis indiai konyhafőnöke című izgis olvasmánynak ígérkező gasztoregényével hevertem ki. Sokáig válogattam a könyvek között, mert igazából csak valami lektűrt kerestem, ami leköt néhány órára, de nem ingerel komolyabb agyműködésre. Helyette ezt sikerült választani. A borítója kifejezetten csalogató, nagyon bedobták magukat a marketingesek: van rajta levendula, mosolygó indiai kisfiú, séf és vintage fűszercímke egészen kellemes lila alapon.


Ha sikerül túljutnod a – szerintem egyébként tényleg kellemes – borító miatti beskatulyázáson, miszerint ez egy csajos könyv, akkor nem fogsz csalódni. A regény egy nagyon jól felépített családtörténet és kulturális barangolás. Az olvasót végigvezeti az illatok, ízek, hangulatok buja sokaságán, nem riadva vissza a sokszor teljesen naturalista és nyers ábrázolásmódtól. A szerző nem finomkodik, nem idealizál, meg sem próbálja jobb színben feltüntetni a hőseit vagy a környezetüket.


Indiában indul a történet, egészen pontosan Mumbai -ban, ahol Hasszán Hadzsi él népes és számunkra talán kaotikus családjával. Ahogy olvasod, kibontakozik előtted előbb a ’40-es évek Indiája, a II. világháború árnyékában átalakuló társadalom, majd a lehetőségek, és egy olyan egzotikus világ, ami számunkra még mindig teljesen ismeretlen. Ez a világ nem tökéletes, nem bájos, még csak nem is ismerős, mégsem tudtam szabadulni olvasás közben az érzéstől, hogy muszáj azonnal repülőjegyet foglalnom, és a saját bőrömön megtapasztalni mindazt, amiről Hasszán mesél. Ízelítőt ad az indiai kultúra szélsőségeiből, ételekből, életekből, vallásból és nem bátortalanodik el akkor sem, amikor meg kell rajzolnia akár az indiai, akár a francia társadalom szociológiai, vallási, értékrendi, gazdasági viszonyait, az ételek, a főzés szerepéről, társadalomformáló hatásáról a hétköznapokban.


Hasszánnal együtt járhatod be Mumbai nyomornegyedének szélén a minden földi jóval megtömött piacokat, boltokat, láthatod a hihetetlen gazdagságot és szegénységet, a modern kort és a szinte archaikus viszonyokat, mindezt anélkül, hogy meghagyna valami steril bűvöletben. Amikor már annyira beszippant a  történet, hogy érzed az orrodban a garam masala erős és bizsergető illatát, a frissen aprított gyömbért, a fortyogó mártások íze is a szádban van – no olyankor csap képen a valóság, és ránt vissza a rózsaszín illúziókból. És mit érzel közben? Hálát, amiért megengedik, hogy igazán ott legyél, átélj és megtapasztalj mindent, amit a Hadzsi család tapasztal, sírj velük, nevess, balhézz.. Menekülj el velük Indiából, próbálj új otthonra lelni, és közben pironkodj, amiért ők azok, akik…Londonban is, Svájcban is, és Franciaországban is. Minden megjátszás és a változás igénye nélkül.


És akkor Franciaország, az ország, ami egybeforrt a gasztronómiával, a hedonizmussal – no meg a sznobizmussal is, kár lenne tagadni. A Hadzsi család hosszú vándorlása éppen ide vezet. Hol is lenne jobb helye egy autentikus indiai kifőzdének, mint egy kifinomult, Michelin csillagos panzióval szemben, az életét a étel művészetének szentelő Madame Mallory szomszédságában. Szerinted egy álmos francia kisváros, Lumière a hagyományaihoz való ragaszkodással képes megbirkózni a színes, zajos, élettel teli Hadzsi családdal? Kíváncsi vagy, hogyan lesz egy indiai kisfiúból a francia konyha elismert mestereként számon tartott Michelin csillagod séf? Ha igen, akkor nem mesélem tovább… tedd fel inkább Te is a kívánságlistádra a rukkolán, de ha türelmetlen vagy, akkor keresd meg a kedvenc könyvesboltodban.


Figyelmeztetés:


- ne kezdd el éhesen olvasni, de legalább valami csemegét készíts magad mellé (vagy egy nyálkendőt)


- jegyzetfüzet… nekem kellett, mert egy kazal új receptet és fűszert ki akartam próbálni, a másik feléről meg muszáj volt megtudnom, hogy egyáltalán mi is az


- csend, nyugalom, mert nem akarod letenni… vagy másnapra néhány fogpiszkáló, hogy amúgy tomésjerrysen kitámaszthasd a szemhéjadat.



Ha a könyvet már elolvastad, feltétlenül nézd meg a filmet is. Én megfordítottam a sorrendet, mert imádom a “főzős” filmeket (is), és valamiért először éppen ebbe, Az élet ízeibe futottam bele a szokásos mozizásomkor. A Helen Mirren főszereplésével készült film önmagában parádés, szuper, tökéletes kikapcsolódás. A könyv úgyszintén… így két évvel a film után azért kellett nagyjából 20 oldal belőle, hogy rájöjjek, a kettő tényleg, TÉNYLEG ugyanarról szól. :) Kellő elnézéssel kezeld, és akkor valóban kellemes élmény mindkettő a maga nemében.


Írta: drSzika

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>