Láng Orsolya: Bordaköz. Erdélyi Híradó – FISZ, Kolozsvár—Budapest, 2016.
Szín: rozsdásodó
Szó: mellérendelés
Innivaló: „mézzel kevert kesernye”
Film: Rabbit and Deer
Zene: Zombori: Egyedül vagyok
1. Sokszoros az áttétel Láng Orsolya könyvében: fotóból rajz lesz a kötetben alig öt oldalnyi különbséggel, s akkor még semmit nem mondtunk arról, hogy minek az adaptációja a fénykép, vagy hogy hol is áll ebben a láncolatban a nyelv.
2. A szerkezet, s hogy melyik vers melyikkel beszélget, csak többszöri nekifutásra válik átláthatóbbá.
3. Némelyik vers nyilván a Tejszobor című, előző prózakötettel is szóba áll – újabb adaptáció.
4. Egyik műnem egy másikká alakul, ahogy a személyek is átvehetik egymás vonásait: „Az engem alakító színész rád hasonlít. / (…) A téged játszót meg sem néztem. / Szerepe a képkivágaton túlról végszavazni, / felém fordulni, hogy legyen kihez beszélnem. / Jelenléte fontos, bár nem látható.”
5. Az egyáltalán miért beszélni kérdését a Bordaköz legerősebb versei ennek a helyzetnek a felidézésével válaszolják meg: néma végszavakra adott feleletek.
6. Látványokban, helyekben, helyzetekben lappangó feszültségek szervezik a szövegeket, ezekből többször is nagy íveket bejáró, valóban nagyszabású versek lesznek (Felszálló ködök, A boldog szolga dalai).
7. Amikor csak látványokról van szó, mintha minden egyszerűbb volna.
8. De a látványok sterilitását újra és újra átszínezi, szétbonyolítja valamilyen emberek közt alakulóban levő helyzet.
9. Egymástól távol kerülni közös megegyezéssel, nincs is ennél kíméletesebb könyörtelenség, látszanak mondani a versek.
10. Mint két bölcsesség egymásból kivonva, olyan.
Balázs Imre József
SZÓLJ HOZZÁ!